(1926-2003)
Festő, grafikus, Munkácsy-díjas.
Gyerekkora óta rajzol, korán elhatározta, hogy festő lesz.
Tizenöt esztendős, amikor először állítja ki munkáit.
Marosvásárhelyen érettségizett, majd 1946-ban a Budapesti
Képzőművészeti Főiskolán folytatja tanulmányait,
Szőnyi István osztályán. A grafika valamennyi technikáját
kipróbálja. A könyvillusztrálásban talál lehetőséget
tehetsége kibontakoztatására. több száz könyvet illusztrál,
tollrajzai, rézkarcai széles körben ismertté válnak.
Szinte rendszeresen nyeri a díjakat könyveivel, hasonlóan
népszerűek lesznek naptárai, olajgrafikái.
Később foglalkozik a porcelán nemes anyagával is.
Illusztrációi, rajzai, rézkarcai jól mutatják, milyen fölényes
biztonsággal használja mestersége eszközeit.
Olajgrafikáin kézzel, törléssel leheletfinom tónusokat hoz
létre. Több figurával, szokatlan tárgyi összefüggésekkel,
valóságot és álmokat egyesítve fejezi ki gondolatait.
Egyre gyakrabban tűnnek fel képein az emberi arcot, fejet
szimbolikus teremtményekkel megkoronázó misztikus alakok
közelnézetben. Erények és bűnök, földi hívságok, az
arcokon túlmutató kor és kór-képek ezek.
Megvesztegetően könnyed technika, puha formálás, romantikus
hangvétel jellemzi az érzelmes és az ironikus ellentétét ezeken a
különös emberarcokon.
Nyugtalan, szervező, nyilatkozó ember volt, akinek az újító
szenvedély és tömegvisszhang adott mindig új lendületet. Bejárta
a világot, feltétlen híveket és heves ellenzéket teremtve
törekvéseinek. Munkái itthon és külföldön szétszóródtak,
múzeumok, gyűjtők és üzletemberek birtokába kerültek.
Sikereit elismerik vagy vitatják, alkotó módszerét megcsodálják,
vagy hihetetlennek tartják, merész elképzeléseit ünneplik, vagy
elmarasztalják, de el kell ismernünk, hogy amit alkotott az
egyedülálló és zseniális volt.
|
